Hitler a propagandáról
2026. február 07.
Részlet a Mein Kampf-ból:
„Döntő jelentőségű kérdés: kikhez kell a propagandának szólnia? A művelt intelligenciához vagy a legkevésbé képzett tömegekhez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia. A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegeknek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre való figyelmessé tétele úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön. Minden propagandának népszerűnek kell lennie és szellemi színvonalát a felvilágosítandók legkevésbé képzett rétegének befogadóképességéhez kell szabni. Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolni, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. Ha tehát a propaganda a háborúban való kitartás fokozását célozza, és éppen ezért az egész népre irányul, a túlságosan magas szellemi előfeltételek kerülésére a legnagyobb gondot kell fordítani. Minél kisebb a tudományos tehertétel és minél inkább a tömeg érzelméhez szól a propaganda annál átütőbb az eredmény. Ez a propaganda helyességének és helytelenségének legkitűnőbb fokmérője és semmi szín alatt sem egynéhány tudósnak vagy esztétikai ifjoncnak a kielégítése. A tömegek befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt amit akarunk. Mihelyt az ember ezt az alaptételt feláldozza és sokoldalú akar lenni, akkor a hatás elaprózódik, mert a tömeg a nyújtott anyagot sem megérteni sem megemészteni nem tudja. ”
„A nép a maga nagy többségében annyira nőies gondolkodású, hogy sokkal inkább befolyásolják gondolkodásmódját és ténykedését az érzelmi benyomások, mint a hideg értelem. Ezek a benyomások azonban nem komplikáltak, hanem nagyon egyszerűek és egészségesek. Itt nincs sok latolgatásnak helye, hanem csak végletek pozitívumának vagy negatívumának, szeretetnek vagy gyűlöletnek, jognak vagy jogtalanságnak, igazságnak vagy hazugságnak, de semmi szín alatt sem a félig-meddig, az így vagy úgy, a részben, stb-nek.”
„A marxizmus részére a munkások millióit nem annyira a marxista próféták írásmódja nyerte meg, hanem inkább az az óriási propagandamunka, amelyet a fáradhatatlan agitátorok tízezrei végeztek, az izgató apostoloktól kezdve egészen a munkásszervezetek kishivatalnokáig, a bizalmi emberig és a hivatásos szónokig. Kiegészítette ezt az a nagyon sok népgyűlés, amelyen a népszónokok füstös kocsmaszobákban asztalra állva gyúrták a tömeget és olyan emberismeretet szereztek, amely a közvélemény várának az ostromához a legjobb fegyvereket szolgáltatta. A hatalmas tömegtüntetések, a százezres felvonulások a szegény emberkében azt a meggyőződést keltették, hogy kis féreg létére mégis hatalmas sárkány porcikája, amelynek izzó leheletétől a gyűlölt világ lángra lobban, és majdan a proletárdiktatúra végső győzelmét ünnepelheti!”
„Minden igazán nagy történelmi átalakulást nem az írott szó hívott életre, hanem annak legfeljebb kísérője volt. Ne mondja senki, hogy a francia forradalom bölcseleti elméletek alapján valaha is kitört volna, hogyha a nagyvonalú demagógok, izgatók hadserege nem korbácsolta volna fel az elgyötört nép kedélyét, míg végre is bekövetkezett az a vulkánkitörés, amely egész Európát megreszkettette. Éppen így a legújabb idők legnagyobb forradalmi átalakulása, az oroszországi bolsevista forradalom sem Lenin írott műveinek, hanem a nagyobb és kisebb izgatók szónoki tevékenységének az eredménye. Az analfabéta orosz nép kétségtelenül nem Karl Marx írásainak olvasása következtében rajongott a kommunista forradalomért, hanem azoknak az ezrekre rúgó agitátoroknak a hatása következtében, akik mindenesetre egy eszme szolgálatában még a csillagos eget is odaígérték volna a népnek. Mozgalmunk, amely pedig néhány évvel ezelõtt semmiből keletkezett, ennek a felismerésnek köszönheti bámulatra méltó fejlődését.”
Hitler már 1924-ben arra jutott, hogy az államnak magának kell működtetnie a propagandát, minden más média vagy sajtóterméket meg kell szüntetni, viszont az állami propagandának alaposan és kitartóan meg kell dolgoznia a nagy tömegeket.
A propaganda vagy ahogy Hitler nevezi a „politikai nevelés” vagy „felnőttek iskolája”, mint nevelési eszköz ekkor még nem volt az állam kezében . A sajtót ebben az időben ahogy Hitler nevezi az „idegen értéktelen erők hatalma” bitorolja.
„A nagy tömegek politikai iskolázottsága sokkal alacsonyabb színvonalon áll, semhogy maguk tudnák megszabni általános politikai világnézetük irányát és ki tudnák választani az azok megvalósítására hivatott megfelelő személyeket.Amit általában közvéleményként szoktunk megjelölni, az csak a legritkább esetben nyugszik egyesek egyéni tapasztalatain és ismeretein. A nagy tömegek politikai gondolkodásmódja is gyakran egészen hihetetlenül kitartó és alapos lelki és szellemi megdolgozás eredménye.„
Meglepő ez a nyílt és kitárulkozó írott szöveg egy politikai hatalomra készülő embertől.
Nyilvánvaló, hogy minden politikus nagyjából így gondolkodik a tömegről, csak ma erről ilyen nyíltan senki sem merne beszél. Ezt neveznék ma politikai öngyilkosságnak.
De Hitlert úgy látszik nem kötötte gúzsba a kifinomultabb közlési formának való megfelelési kényszer. Mindenesetre a Hitlert hatalomra juttató tömeg szellemi állapotáról is képet alkothatunk, ha mindezek után Hitlert hatalomra juttatták.
A propaganda vagyis a tömegek befolyásolásának technikája vagy művészete nem más, mint a politikus saját elképzeléseinek – legyen az bármilyen – elfogadtatása a társadalommal, fellelkesítése a diktátor vagy politikus céljai, érdekei és elképzelései iránt vagy éppen az ellenségei ellen.
Feladata a társadalom felpuhítása, érzelmi vájatok kialakítása amelyeken keresztül elárasztja a tömegek lelkét olyan megfogalmazásokkal vagy képi elemekkel amelyek alkalmasak arra, hogy fellobbantsák a tömeg szélsőséges érzelmeit, ami aztán fanatizmussá dagad, amikor a társadalom már maga kívánja azokat a célokat, amelyek soha életébe eszébe sem jutottak volna a propaganda nélkül. A propaganda a diktátor vagy a politika saját akaratának terítése a társadalomban, a tömegeknek a diktátor akaratára, a szándékaira, a cselekedeteire, a döntéseire való felkészítése lépésről lépésre.
A célzott személyek vagy csoportok elleni uszítás a társadalom nagy részében már saját meggyőződésként sajog és ég, a tömeg telítve van gyűlölettel, olyan csoportokkal vagy népekkel, szervezetekkel vagy témákkal szemben akikkel vagy amikkel talán soha nem találkozott, vagy ha esetleg találkozott is, semmiféle negatív érzelmi hatást benne ki nem váltott, személyes benyomása vagy tudása nem alakult ki, kizárólag a propaganda hatására uralkodnak el a tömegben ezek a szélsőséges vagy gyilkos indulatok.
A diktátor így válik a tömegember bensőjévé, a saját identitásává, így viszi át a tömegekre a saját akaratát.